Kövessen minket a Facebook-on! Kövessen minket a Twitter-en!
Látogassa meg blogunkat!

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Az Ön neve: Az Ön e-mail címe:

Barnabás Beáta kutatóbiológus Széchenyi-díja

2012.03.14."Az a tudományos közösség értékelte eddigi teljesítményemet, amely ismer és elismer. Nagy megtiszteltetés ez számomra, mert sok tehetséges kutató van, aki jelölést sem kap, azt pedig különösen nagyra értékelem, hogy nőként kaphatom meg a rangos elismerést" - mondta az MTI-nek Barnabás Beáta kutatóbiológus, aki Széchenyi-díjat vehetett át szerdán a Parlamentben.

Az MTA Agrártudományi Kutatóközpont Mezőgazdasági Intézetének tudományos osztályvezetője az indoklás szerint a gabonanövények ivaros szaporodásának biotechnológiájában, a pollen krioprezervációs kutatásokban elért kiemelkedő eredményeiért, a növénynemesítési gyakorlatban meghonosított búza és kukorica dihaploid előállításáért, a hazánkban egyedülálló, általa vezetett "növényi lombikbaby" program irányításáért, tudományos munkássága elismeréseként kapta az elismerést a nemzeti ünnepen.

"Nem készültem tudatosan a kutatói pályára, de a természet, a növények és az állatok szeretete gyerekkoromra nyúlik vissza. Az ELTE kémia-biológia szakán végeztem és 1970-ben lehetőséget kaptam nyári gyakorlat végzésére az MTA Mezőgazdasági Kutatóintézetében. A Martonvásáron töltött gyakorlat alatt dőlt el, hogy kutató leszek" - idézte fel Barnabás Beáta.

Először a klasszikus virágzásbiológia területén dolgozott, ahol a hibrid búza virágzási mechanizmusát vizsgálták. Később felkérték, hogy oldja meg a gabonapollenek életképességének mesterséges meghosszabbítását.

"A kukorica pollenjét használtam erre a célra, mert a búzáé jóval rövidebb életű. Mélyhűtéses eljárást sikerült kidolgozni: a részlegesen dehidratált virágport cseppfolyós nitrogénben tartósítottuk élet- és termékenyítőképes állapotban, akár több évig. Az 1972 és 1983 között zajlott kutatásom eredménye nemzetközi elismerést váltott ki, apró módosításokkal öt szabadalom is készült, sajnos mindegyik az Egyesült Államokban" - mondta Barnabás Beáta.     A kutató ezt követően a növényi biotechnológia területén dolgozott, ahol virágporszemből sikerült termőképes növényt felnevelnie. "A fiatal virágporszemekből előállított növények egysejt eredetűek és a növényre jellemző kromoszómakészlet felét tartalmazzák, szaporodásra nem képesek. Ezt a problémát sikerült megoldani kolchicin használatával: a kísérleti eljárás során a táptalajhoz kevertünk kolchicint, amely megkettőzi a kromoszómaszámot, így a vele érintkező virágporból termőképes növények jöttek létre" - magyarázta a növénynemesítés számára hasznosítható módszert eredményező kutatási eredményét.     Barnabás Beáta elmondta, hogy 1989-ben visszakanyarodott kedvenc területéhez, a növényi szaporodásbiológiához, ahol a megporzási, megtermékenyítési, embriófejlődési folyamat sejtbiológiai vonatkozásaival foglalkozott: mesterséges környezetben, lombikban a szaporítószervekből izolált női és hímivarsejteket fuzionáltattak vagy már megtermékenyült petesejteket tenyésztettek és belőlük növényeket regeneráltak.

Az utóbbi években egyre gyakoribbak az aszályok, ez intenzíven hat a növények reproduktív folyamataira. Sejt és szöveti szinten tanulmányozták, miként reagálnak a sejtek a környezeti hatásokra, hol a legsérülékenyebb a fejlődési folyamat. "Ez a kutatás jelenleg is folyik és az a fő célunk, hogy minimális csapadék mellett is megfelelő legyen a növények vízháztartása, amely biztosítja a biológiai folyamat zavartalanságát. Vannak még feladataink, de a folytatás irányát erősen befolyásolja a rendelkezésre álló infrastruktúra. Ha nem lesz komoly fejlesztés a közeljövőben, akkor nemzetközi szinten lemaradhatunk" - tette hozzá Barnabás Beáta.

A kutatóbiológus szerencsésnek érzi magát amiatt, hogy akkor kezdhetett el foglalkozni a tudományággal, amikor az robbanásszerű fejlődésnek indult. Kiemelte: mindig is kiváló kutatócsoport állt mögötte, és a nemzetközi színvonalú munkához elengedhetetlen háttér megteremtéséért hálás mindenkori feletteseinek.

Barnabás Beáta 1948. március 29-én született Budapesten, az ELTE Természettudományi Kara kémia-biológia szakán végzett 1972-ben. A Magyar Tudományos Akadémia Mezőgazdasági Kutatóintézetében előbb biológus kutatóként, 1982-től a sejt- és szaporodásbiológia témacsoport, 1989-től a Sejtbiológiai Osztály vezetőjeként dolgozott. 1992 óta tudományos igazgatóhelyettes, szintén attól az évtől címzetes egyetemi tanár, 1998-tól egyetemi magántanár az ELTE-n. 1983-ban megszerezte a biológiai tudomány kandidátusa, 1989-ben a mezőgazdasági tudomány doktora címet, 2007-ben az MTA levelező tagjává választották.

Szakterülete a növényi szaporodásbiológia, biotechnológia, pollenbiológia. Mintegy száz tudományos cikk és nyolc könyvfejezet szerzője.

forrás: MTI

« vissza a biotechnológia híreire